A helyzet világos, a kör bezárult. Ha problémám van (pedig van sok), írjam meg. Majd küldenek rá udvarias és semmitmondó választ. Ha az nem elégít ki, írásban kérdezzek vissza. Így akár évekig is el lehet játszadozni. Vagy forduljak a banki ügyintézőhöz. Ott aztán igazi, szakszerű válaszokat kaphatok pl. az Alap gazdálkodásával és/vagy a jogi kérdésekkel kapcsolatban :). De hát másra a törvény nem jogosít - ahogy erről a levélből értesültem. Mindezek után nem marad más lehetőség, mint a per.2009. március 11-én az Országgyűlés Költségvetési- és Pénzügyi Bizottsága napirendre tűzte az ingatalanalapok körüli botrányos helyzet ügyét. Az ülésen a KÖSZ és a BAMOSZ is kapott 3-3 percet (!) álláspontjaik kifejtésére. Zárszóként Keller László államtitkár és Farkas István, a PSZÁF tanácsának elnöke egyaránt azt hangoztatták, hogy nyitottak minden ésszerű megoldásra és javasolják, hogy a felek bilaterális tárgyalásokon egyeztessék álláspontjukat. Több se kellett, még aznap felhívtam Váradi Zoltán urat, a Raiffeisen Alapkezelő ZRt. vezérigazgatóhelyettesét és kértem, hogy biztosítsanak számomra személyes egyeztetési lehetőséget. Tettem ezt annál is inkább, mert a Raiffeisen Alapok kezelési szabályzatának 24. pontjában ez áll:
"Minden, a befektetési jegyek folyamatos forgalmazásával kapcsolatban létrejövő jogviszony tekintetében, az azok alapjául szolgáló jog- és egyéb nyilatkozatokkal, szerződésekkel kapcsolatban felmerülő vitás kérdéseket a szereplők, így különösen a Befektetők, a Kibocsátó, a Forgalmazó és a Letétkezelő egyeztetéses eljárás útján kívánják rendezni" .. és csak ennek sikertelensége esetén fordulnak bírósághoz.
Először egyértelműen elutasító választ kaptam, majd amikor hivatkoztam a fenti saját szabályukra, azt kérte Váradi úr, hogy írásban kezdeményezzem az egyeztetést, de ne csak e-mailben, hanem postai úton (!) is, mert "az a hivatalos." Megtettem.
Tovább Hajdú Miklós teljes blog bejegyzéséhez.
